A címbeli, elsőre határozottan furcsának tűnő kérdés az április 1-jén hatályba lépő, ún. FELIR-azonosítót több új élelmiszerlánc-szereplőnek kötelezővé tevő kormányrendelet kapcsán merült fel.
A kormányrendelet megalkotását az indokolta, hogy Magyarország évtizedek óta kutyagyártó nagyhatalom: évente tízezrével mennek külföldre a forgalmazható kor alatti, csak papíron oltott, transzponder azonosító nélküli (vagy azt például előzékenyen melléjük csomagolják) örökletes és más betegségektől szenvedő kölyökkutyákból álló exportok. Ez a mára már bűnszervezeti formát öltő együttműködés megkívánja a szaporítók – felvásárlók – kereskedők – szállítók – hamis útleveleket kiállító állatorvosok – más hatósági személyek szoros együttműködését, és meglepőnek tűnhet, de az illegális állatkereskedelem nemzetközi méreteit tekintve a bevételeket nézve alig marad el a fegyver- vagy kábítószerkereskedelem bevételei mögött. (A kutyakereskedelem mellett mennyiségét tekintve kisebb, bevételeit tekintve viszont szintén meglepő nagyságrendeket elérő illegális egzotikuspapagáj- és hüllőkereskedelem is folyik az országban).
Annak érdekében, hogy mondjuk egy Olaszországban vagy Hollandiában eladott magyar kiskutya “gyártósora” visszakövethető legyen, született meg a jogalkotó azon ötlete – természetesen más eszközök, intézkedések és eljárások mellett – hogy kötelezővé tegye a FELIR-azonosítót, amely nélkül április után nem értékesíthető sem kutya (de más kedvtelésből tartott állat sem).
Azok a helyek, ahonnan kutyát küldenek ezentúl külföldre, tehát megfoghatóak, visszakövethetőek, ellenőrizhetőek lehetnek, ha nem megfelelőek az állattartási körülmények, akkor azok megjavítására kötelezhetőek lesznek, bírsággal sújthatják a hatóságok azt, aki a minimális feltételeket sem teljesíti, és amint a bevezetőben írtuk, akár egy külföldi tulajdonos is vissza tudja majd követni, hogy honnan származik a beteg kutyája.
Címbeli kiindulópontunk az, hogy az 578/2020. (XII. 14.) számú kormányrendelet 1. mellékletének 26. pontja szerint a veszélyes eb tartása olyan tevékenység, mely FELIR-azonosító köteles tevékenységnek minősül. Vagyis szerte az országban az ilyen állatot tartó személyek FELIR-regisztrációt kell végezzenek. A FELIR-nyilvántartás egy közhiteles hatósági nyilvántartás, amelyben az élelmiszerlánc szereplői találhatóak annak érdekében, hogy tevékenységük nyomon követhető legyen. Az élelmiszerlánc a legegyszerűbben fogalmazva az a folyamat, amely átfogja a talajtól az asztalig az összes növényi és állati alapú élelmiszert azokkal a kiegészítő tevékenységekkel, foglalkozásokkal, folyamatokkal, amelyek elősegítik ezek előállítását, a legkézenfekvőbb takarmányozástól kezdve például a növényi károsítók elleni védekezésig.
Hogy csatlakozhat ehhez egy veszélyes eb?
A kormányrendelet egy végrehajtási szabály, amely az élelmiszerlánc-törvény (Éltv.) általánosabb megállapításait fejti ki annak érdekében, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga. Jelen esetben utóbbival nincs is gond: a veszélyes eb tartójának kötelező a FELIR-azonosítás. Felmerül azonban a teljesen indokolt kérdés: minek? Az is felmerül, hogy alkalmazható-e egyáltalán az Éltv. hatálya, alkalmazási köre a kedvtelésből tartott állatok tartására? Előre lelőjük a poént: véleményünk szerint nem, illetve ha konkrét esetben – a veszélyes ebek kapcsán – mégis, gyakorlatilag semmi jelentősége nincs a konkrét feladat elősegítése érdekében a regisztrációnak.
Az Éltv. tanulmányozása során látszik, hogy a szabályozás azért nem kizárólag az élelmiszerláncot célozza meg, mert alkalmazási körében olyan érintőleges területeket is említ, mint a kedvtelésből tartott állatok állategészségügyi, járványügyi felügyelete (2. § n) pont) vagy leszögezi például az állat fogalom halmazán belül szűkítő jelleggel, hogy mezőgazdasági haszonállat tartása önkormányzati rendeletben nem korlátozható (6. § (6)). Ebből logikailag következik egyébként, hogy kedvtelésből tartott állatok tartása (kivétel az ebek, ahol a vonatkozó jogszabály m2-ben meghatározott minimum tartási területet ír elő) korlátozható önkormányzati rendeletben.
Úgy tűnik tehát, hogy legalábbis egyes rendelkezéseiben az Éltv. olyan dolgokkal is foglalkozik, amelyek nem feltétlenül, hogy úgy mondjuk, a saját profiljába vágnak.
Nem könnyíti meg a dolgunkat az, hogy az Éltv. egymás mellett használja – anélkül, hogy pontosítaná az egyes fogalmakat – az állat, élő állat, mezőgazdasági haszonállat, kedvtelésből tartott állat kifejezéseket. A használatukból logikailag következik, hogy állaton, élő állaton jellemzően haszonállatot ért, hiszen pl. a 2. § e) pontban az Éltv. alkalmazási körét „az állat levágására, leölésére” állapítja meg vagy pl. a 18. § (1) g) pontban az állattartót arra kötelezi, hogy tűrje az állata levágatását, leöletését.
Az Éltv. a kedvtelésből tartott állatok állategészségügyi, járványügyi felügyeletén túl más szabályokat rájuk nem tartalmazhat, hiszen az ilyen állatok tartását alapvetően az állatvédelmi törvény (Ávtv.) tartalmazza illetve annak végrehajtási szabálya, a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet határozza meg.
És akkor nézzük a konkrét példát! A veszélyes eb olyan, fajtától függetlenül hatóság által veszélyesnek minősített eb, amelyet szigorúbb feltételek mellett lehet tartani, mint a nem minősített társait. Az eb (akár veszélyes akár nem) kétséget kizáróan kedvtelésből tartott állat, prémjéért, húsáért fogyasztani nem lehet, nincs kapcsolódási pontja az élelmiszerlánchoz – a szóba jöhető, korábban már említett állategészségügyi, járványügyi felügyeletet kivéve.
És akkor most tegyük fel a fejtegetéssel kapcsolatban a legfontosabb kérdést: mennyiben segíti elő a veszélyes ebek állategészségügyi, járványügyi felügyeletét egy FELIR-regisztráció? Miért pont a veszélyes ebek kapcsán merült ez fel fontos, szabályozandó kérdésként, a nem minősített ebek járványügyi felügyelete nem ilyen kiemelt kérdés?
Ez is egy példa arra, hogy bár a jogalkotó szándéka örvendetes (mely szerint a legalitás talajára szeretné kényszeríteni más eszközökkel mellett ezzel is a külföldre irányuló kutyaexportokat) de időnként úgy tűnik, mintha valaki kettőt lapozott volna egy oldal helyett a könyvben, vagy elálmosodva ráborult volna a billentyűzetre és mikor felébredt, egy teljesen más dokumentumban folytatta a jogszabály-tervezet kidolgozását.
Szöveg: Dr. Kajó Cecília
