Érdekes jogászként követni azt, hogy a világhálón a különböző közösségi felületeken csoportokba tömörült állattartók napi szinten szidják az állatorvosi ellátást (is, sok más mellett), a szimpla „túl drága volt a kezelés, rajtunk élősködnek, szégyelljék magukat nekik az állatmentés a hivatásuk de csak meggazdagodni akarnak” kijelentésektől kezdve azzal bezárólag, hogy „megölték Buksit”. Külön cikket érdemel a jogászi hivatásról véleményt formálók csoportaktivitásai… Több tematikus csoport létezik több ezres taglétszámmal, ahol napi szinten sok esetben megvalósítják a becsületsértés vagy a rágalmazás bűncselekményét állatorvosokkal, állatorvosi rendelőkkel szemben, hiszen a vonatkozó joggyakorlat szerint például zárt csoportban közzétett poszt is kimerítheti a nagy nyilvánosság fogalmát akkor, ha a csoportlétszám magas. Aki követ ilyen csoportokat, illetve beszélget állatorvosokkal és főleg állattartókkal, azt gondolhatja, hogy rengeteg műhiba történik az országban, amit nem követ felelőssége vonás, mivel a laikusok szerint az ilyen pereket nem lehet megnyerni, ha pedig esély is van rá, akkor olyan „sztárügyvéd” kell hozzá, aki megfizethetetlen.
Tény, hogy alig van joggyakorlata az állatorvosi műhibáknak, illetve gyakorló állatorvosok és ügyvédek arról számolnak be, hogy a hivatalos útra terelt vagy terelni kívánt esetek többsége megáll ott, hogy vagy egyezségkötésre kerül sor, vagy egy kibocsátott fizetési meghagyás során nincsen ellentmondás és a számlákkal alátámasztott követelést az állatorvos magára vállalja. Ezt egy egyszerű jogtáras keresés is alátámasztja, gyakorlatilag nem lehet állatorvosi műhibára alapozott kártérítési ítéleteket találni, vagy csak más kapcsolódó ügyekkel együtt.
Állattartóként biztos, hogy tudomásul kell venni, hogy minden beavatkozásnak kockázata van; bizonyos magas állatszámnál alkalmazott jól bevált szerekre, kezelésekre, gyógymódokra egyes egyedek radikálisan másképp reagálhatnak akár egy egyszerű allergiás reakciótól a pusztulásig bezárólag. Sokszor az állattartó is felelős bizonyos mértékig a kialakult helyzetért: nem adott kellő felvilágosítást arról, hogy az állatnak milyen korábbi krónikus betegségei voltak, milyen gyógyszereket szedett korábban, hiszen ezt az állatorvos magától nem tudja kitalálni (főleg ha korábban nem nála kezelték az állatot), vagy ami viszonylag gyakran előfordul, „elfelejtenek” szólni, hogy az állat epilepsziás, márpedig egy ilyen betegségben szenvedő állat jelentősen másképp reagál az altatásra, mint egészséges társai.
A kölcsönös bizalom akár a humán orvosoknál, úgy itt is elengedhetetlenül szükséges. Ha az állattartó úgy érzi, hogy nem adnak megfelelő válaszokat a kérdéseire, megpróbálják „lerázni” azzal, hogy túlaggódja a beavatkozást, célszerű inkább másik orvost keresni. Bár jogszabály kifejezetten nem írja elő, azért vannak kamarai állásfoglalások és szakmai protokollok, mely szerint minden beavatkozás előtt célszerű írásos nyilatkozatban tájékoztatni a rendelő részéről az állattartót a lehetséges kockázatokról, az pedig nyilvánvalóan egyértelmű, hogy a beavatkozások végén kórlappal és számlával kell elbocsátani a tulajdonost a rendelőből. Ahol ezt minimálisan nem teszik meg az ügyfélkörért, ott nem érdemes hosszú távon maradni.
Ha megtörténik a legrosszabb és állat a beavatkozás során elpusztul, nagyon sokan érzik úgy, hogy a beavatkozás költségét nem kell kifizetni. Ez természetesen nincs így, sajnos ebben a borzasztó helyzetben is fizetni kell, a kapott kórlapot és a számlát pedig a későbbiekben a lehetséges egyezségkötés vagy a perindítás mellékleteként kell kezelni. Ismeretes olyan egyezségkötési gyakorlat is, mely szerint a beavatkozás költségét a tulajdonosnak nem kell kifizetnie, cserébe vállalja, hogy nem indít további hivatalos eljárást és nem támaszt további követeléseket a rendelő felé valamint titoktartást fogad a történtekkel kapcsolatban. Amennyiben ilyen egyezségkötésre nem került sor, úgy a tetemet saját költségen el kell szállítani és boncoltatni kell (például a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságán) a boncolásról készített szakvélemény majd az fmh vagy a keresetlevél mellékletét fogja képezni.
A per menete megegyezik a kártérítési (polgári) perek modelljével, amelyhez egyébként egyesületünk mindig ügyvéd megbízását javasolja, mert ez pontosan egy olyan típusú perfajta, amelyet a laikus jogkereső közönség nehezebben vihet önállóan pernyertességre, mint más típusú pereket (akár az írás elején hivatkozott zárt csoportban elkövetett becsületsértési ügyeket…). Érdekes szakmai szál, ha a családi kedvenc Buksi, egyben törzskönyves, fajtatiszta példány volt, aminek kiállítási címei sorakoztak a polcon és nagy reményekkel várták a jövőbeli álmokat tőle, vagy olyan segítő vagy terápiás kutya, amelynek képzésére az elmúlt időszakban akár több millió forintot is költöttek. Itt nyilván maga a követelt összeg is másképp alakulhat, de utóbbi esetben, tehát a segítő vagy terápiás kutya hiányából adódó pszichés nehézségek, életviteli gondok, a hétköznapok rutinjának megnehezedése, újabb segítő kutya beszerzése – szakértői véleménnyel bizonyított formában – megalapozhat sérelemdíjat is.
Szerző: Kajó Cecília
