A Bodeni-tó különlegességét azon kívül, hogy három ország határolja, a Rajna jelenléte is emeli. A folyó, amely délről északra folyik, az Alpokban ered, leszáguld a Bodeni-tóhoz, belevegyül, majd kiszabadul, hogy újabb tavat tápláljon és végül olyan erővel távozik, hogy Európa legnagyobb vízesését építi ki Schaffhausen mellett.
A Bodeni-tó déli partjának bejárása során ezért mintegy sorvezetőként a Rajnát ajánlom. Indítsuk a túránkat az osztrák-svájci határnál.
Egykor a kis svájci település, Rheineck számított a Rajna-torkolat urának, de ma már átadta helyét Altenrhein-nak. Az intéző maga a folyó volt. A Rajna szorgos munkával lecsípett a tóból egy darabot, lehordta az Alpokból a törmeléket, csaknem 4 km hosszan feltöltötte a területet, majd önmagának is egy teljesen új torkolatot képzett. Így ma két Rajna-torkolat van, egy Svájcban és egy Ausztriában. A kettő között pedig egy természetvédelmi területet találunk, amelyet kis Velencének is neveznek. Az osztrák torkolat érdekességeiről majd a következő cikkben olvashat az olvasó itt az oldalon, de a svájci torkolat mentén is érdemes egy sétát tenni, vagy akár gőzössel hajózni.
Itt, a parton találjuk a sankt-galleni repteret és a svájci repüléstörténet egy jelentős kiállítását a Fliegermuseumban, ahol beülhet a látogató pilótafülkébe, megnézheti a szerelőhangárt, régi fotók között böngészhet és egy oldtimer géppel maga alatt még a levegőbe is emelkedhet.
Azt szoktam ajánlani, hogy igyunk meg a Rajna mentén egy üveg svájci almalevet (Möhl márkájút lehetőleg), amelynek csatos a dugója, majd írjunk pár sort egy papírra, rejtsük az üvegbe, s amikor nem látja senki, akkor dobjuk be a folyóba. Azután nyugodtan járjuk be a Bodeni-tó déli partját akár autóval, akár kerékpárral (bicajos tippjeimről itt olvashat az olvasó), s a Rajna-vízesésnél ott vár majd az üvegünk a saját üzenetünkkel. Vagy ha nem, hát akkor valaki más örvendezik majd a palackpostánknak.
S hogy miért is a Möhl almalé? A déli part három települése, Romanshorn, Rorschach és Arbon egyenként is felfedezésre érdemes, de számomra Arbon, a szerencsés fa városa a legkedvesebb. A kelta és római gyökerek és a középkori, favázas házai mellett a település partszakasza évekkel ezelőtt felkerült a kedvenc partjaim listájára. Itt ugyanis már nem csupán a svájci oldalról jól megszokott északi, lankás part fekszik a tó mögött, hanem egy kis kanyarodásnak köszönhetően az Appenzelli-dombság zöldjei is fokozzák a háttér hangulatát.
Az első ipari élményem a városban a Sauer Múzeum volt, ahol a hímzőgépek és gépjárművek gyártásával foglalkozó, számomra eddig csak inkább filmekből ismert márkával ismerkedtem. Két ellentétesnek tűnő dolog egy név alatt, Saurer. A XIX. században alakult cég ma éppen abban az iparágban világhírű, amellyel akkor indult, a textilgyártó gépekkel. Időközben azonban jelentős kitérőt is tettek a gépjárművek irányába. Tűzoltóautók, buszok, trolibuszok, teherautók, harci járművek.
A város másik jelentős cége a Möhl almalégyártó, ahogy itt mondják Mosterei (a Most szó mustot és gyümölcslevet jelent).
Az ötgenerációs családi vállalkozás első tagja Hans Georg Möhr-Schär saját kis fogadót nyit az Arbon melletti Stachenben, ahol szinte azonnal megalapítja a gyümölcslégyártó vállalkozást is. Lovaskocsival szállítja a gyümölcslevet Sankt Gallenbe, miközben a felesége a piacon árul zöldséget-gyümölcsöt. Innen kezdve az egész család erre a vállalkozásra teszi fel az életét 125 éven át. Ma is az ő családi vállalkozásuk, amelynek történeteiről, a hordóktól a palackokon és címkéken át az almafajtákig mindenről beszámolnak az új múzeumjukban a gyár mellett.
A múzeumi séta után az almabárban bárki megkóstolhatja az almalevet, a Shorleyt, a Most-ot és a Cider-t is. Ja és a snapszokat is.
A jó snapszok nélkül is lenyűgözőnek találjuk majd a sétákat a másik két településen, Romanshorban és Rorschachban is, amelyekről a Bodeni-tó útikönyvemben részletesen is írtam.
Itt azonban haladjunk kicsit tovább nyugati irányba, mert a palackunk is úszik közben. Kreuzlingen mellett talán picit szem elől téveszthetjük a Rajnát (és a palackot), de gyorsan tekerjünk át Gottlieben településre, ahol az isteni ostyát sütik és csokoládéval töltik meg.
A parton álló ostyagyár melletti kávézónál már figyelhetjük, hogy az üvegünk rövid szusszanásra megáll a kikötőben. Itt újra folyó alakját ölti magára a Rajna. Kilép a Bodeni-tó Obersee részéből, hogy összekösse az Untersee-vel.
Gottlieben településtől Stein am Rhein-ig, ha igazán élvezni szeretnénk a kis svájci településeket, akkor fogjunk bicajra. Végig a tóparton kerekezhetünk majd, vagy időnként olyan domboldalakon, ahol mindig a szemünk sarkában kéklik a tó.
Nem szabad kihagyni félúton a Napóleon Múzeumot, ahol III. Napóleon felnőtt.
Édesanyja francia villájától (amelynek eredeti berendezése megtekinthető az épületben) nyílik a déli part legszebb panorámája, az előző cikkben itt már említett Reichenau szigetére, Konstanzra és az egész német oldalra.
Stein am Rhein felé azt vesszük észre, hogy a tó egyre keskenyebb, a német part közelebb jön. A Rajna újra átveszi az uralmat mire megpillantjuk a svájci szőlőhegyen álló középkori várat, a Hohenklingen-várat.
Normál esetben azt mondanám, irány a vár, de nem, itt irány a város. Stein am Rhein festett kő a folyóparton. Középkori, festett falú házaival a legszebb település az egész régióban. Fagerendás homlokzatok, kiugró erkélyek, virággal díszített városi kutak között sétálva egy mesekönyvben érezheti magát a látogató.
Ha szeretnénk bele nézni a mesekönyv történetébe is, akkor ajánlom a főutcán álló Lindwurm Múzeumot, ahol szó szerint a pincétől a padlásig, az udvartól a szalonig bejárhatjuk úgy egy svájci család életét, hogy időnként az az érzés fog el, a ház lakói, a XIX. századi polgárok még mindig itt laknak. Egykor a kis halászfaluból II. Henrik német-római császár jelentős középkori várost csinált, amikor 1007 környékén a közeli Hohentwielből ide helyezte át a Szent György bencés rendi kolostort, amely megkapta a vásártartás és pénzverés jogát. A kolostor megszűnt a reformáció idején, de az épületei ma is állnak és bemutatják az egykori lakói életét. A városkát végül vegyük csak szemügyre a várból is, mert onnan a történelemkönyvekből jól ismert középkori városstruktúra igazán szépen megmutatja magát.
Ne felejtsük el, hogy a palackunk közben továbbindult és már majdnem Schaffhausenben jár. Ott nem tud majd ellenállni a városnak és a várnak, a Munot-nak, úgyhogy én is megállót javaslok az erkélyek városában.
Évi másfél millió turista látogat el Európa Niagarájához, a svájci-német határon tomboló Rajna-vízeséshez, de közülük csak néhány száz az, aki a vízeséshez közeli Schaffhausenbe is betér. A városban pedig igazi különlegességekre akadhatunk, úgy, mint a 171 erkély titkára, az IWC svájci óra amerikai gyökereire, a második világháború alatt véletlen bombázások nyomaira, vagy a hadászati célokra nem használt erőd tokaji szőlőfajtáinak történetére. (A városról itt olvashat egy érdekes cikket az én tollamból.)
Mielőtt a dübörgő vízeséshez vágtáznánk, üljünk le a város egyik kávézójában és kóstoljuk meg a svájci sütiket, a cseresznyepálinkával áztatott piskótaszerű (Zuger Kirschtorte) megbolondít majd bennünket.
Ezek után garantáltan beleszédülünk az európai Niagara-vízesésbe. Neuhausenben a Rajna majdnem 20 métert ugrik lefele hatalmas robajjal és látványos módon a sziklák között. Elsőként szemből javaslom szemügyre venni, majd a közepén álló hatalmas sziklához hajózzunk át, garantáltan vadvízi evezés lesz (nyugalom, gyakorlottak a hajósok).
Innen autózzunk vagy hajózzunk át a Schloss Laufenbe, azaz Laufen-kastélyba, ahol először teraszokon és barlangokon keresztül kerülhetünk kapcsolatba vizuálisan és testileg is Európa legnagyobb vízesésével, majd a kastélyban rövid időutazásra kapunk bérletet a vízeséshez látogató koronás személyekkel együtt. Ne aggódjunk, ha a nagy túrában ránk esteledik, mert a vízesés esti fényekben is látványos.
A Bodeni-tó déli partja, a svájci városaival és látnivalóival legalább olyan gazdag és lenyűgöző, mint a korábban már itt az oldalon bemutatott északi, német partvidék. Ha túl drágának találjuk a svájci szállásokat, akkor nyugodtan keresgéljünk a határ közelében, mert pár perc alatt átérünk az egyik országból a másikba. Ezen a tájon a két ország kart karba öltve él.
Jó utat a Bodeni-tó svájci partjára, a Rajna kiváló túravezető. Hoppá, az üveg, sajnos úgy tűnik, hogy már a Ruhr-vidék felé jár, talán Köln mellett még utolérjük.
Fotók: Dr. Szalai Krisztián
Szöveg: Dr. Bagó Tünde
Akit ennél részletesebben, történelmi és kulturális háttérrel, hasznos információkkal tűzdelve érdekel a Bodeni-tó, akkor itt szerezheti be tóról szóló útikönyvet: https://bagotunde.com/elmenykonyv/ .
