Portréinterjú Borbély Zoltánnal

Portréinterjú Borbély Zoltánnal

Borbély Zoltánt több, mint 13 évig láthattuk szóvivőként először a Legfőbb Ügyészség, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban nyilatkozni. Az állandó készültséget hátrahagyva 2014 óta ügyvédként dolgozik, de a sport, a labdarúgás továbbra is életének meghatározó része maradt. Eddigi szakmai pályafutásának minden mozzanatát elképesztő pontossággal idézte fel. Lássuk, hogyan tekint vissza a mögötte álló időszakra, illetve a jognak mely területe lenne az, ahová ha úgy hozza az élet még szívesen visszatérne. 

1991-től 1998-ig a Telesportban, majd 1998-2001 között a Nap Tv-ben dolgozott. Sportriporteri időszakából melyik volt a legmeghatározóbb élménye?

Az első, önálló tudósításom, 1991-ből a magyar-osztrák parlamenti focimeccs, ahol a magyar csapatban olyan játékosok szerepeltek, mint pl.: Kis Zoltán, Deutsch Tamás (ÉK), Glattfelder Béla, Bod Péter Ákos, Orbán Viktor vagy éppen Török Ferenc. Nyelvi poénokkal próbáltam színesíteni a közvetítést, a két partjelző helyett, „a két pártjelző” szavakat használtam. Volt egy minimális áthallás, de szerencsére nem lett belőle probléma, sőt utána Gyulai István – aki akkor a Telesport főszerkesztője volt – kapott az Országgyűlés Hivatalától egy levelet, hogy ez a riport nagyban segítette az osztrák–magyar barátság ügyét, ezért ezt dicséretnek vettem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a sport kapcsán majdnem az összes miniszterelnökkel készíthettem interjút. A későbbiekben alapvetően az ökölvívást közvetítettem, amelyek közül a legkiemelkedőbb élményem Kovács István olimpiai bajnoki aranyérme 1996-ból. Természetesen örömmel emlékszem vissza Nagy „Csonttörő” János olimpiai ötödik helyére, de emlékezetes volt még Kokó és Erdei Zsolt Európa-bajnoki arany,-és ezüstérmet hozó mérkőzése, későbbiekben mindkettőjük világbajnoki aranyérme, valamint Mizsei György Európa-bajnoki bronzérme. Az ökölvívás kapcsán személyesen is találkoztam Vladimir Klicskóval, illetve a háromszoros olimpiai bajnok Teofilo Stevensonnal és Félix Savónnal, akivel interjút is készíthettem. Papp Laci bácsival pedig mondhatni családi-baráti kapcsolatot ápoltam. A világon mindössze hármójuknak sikerült háromszor olimpiai bajnoki címet nyerni ökölvívásban. 

A Legfőbb Ügyészségen és az MLSZ-nél összesen több, mint 13 évet töltött el. Akad innen is néhány emlékezetes története?

Az ügyészségről Tabányi Mihály legendás harmonika művész ellen, a rablás előkészületéhez kapcsolódó bűncselekményt emelném ki. Borsos József, egy kiváló rendőr mindenáron el akarta fogni a rablót, Engel Zoltánt „már rajta volt az ügyön” egy ideje, de az elkövető egy jól előkészített helyzetben megadást színlelve tüzet nyitott a helyszínen lévő rendőrökre és halálosan megsebesítette Borsos Józsefet, akinek még volt annyi lélekjelenléte, hogy a haláltusájában meg tudta lőni a rablót, aki emiatt végül tolószékbe is került. Egy fantasztikus rendőrt veszítettünk el ebben az ügyben. Talán jogtörténeti érdekesség, hogy ezután a nagy horderejű bűncselekmény után lett a rablás előkészülete is bűncselekmény.

Borbély Zoltán, Szöllősi György

MLSZ-es időszakból a holland-magyar mérkőzést emelném ki, ahol 5-3-ra veszített a magyar csapat Amszterdamban, de mégis eufórikus élmény volt, hiszen olyan játékosok játszottak, mint Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs, Rudolf Gergő vagy a 32-szeres válogatott kapus, Fülöp Márton, akinek belegondolni is borzalmas, hogy, az volt az utolsó válogatott mérkőzése. Ő később gyógyíthatatlan, súlyos betegségben hunyt el, éppen 32 évesen. Az MLSZ-nél töltött időből az összes mérkőzés fantasztikus élmény volt számomra, amit a delegáció tagjaként (Csányi Sándor elnök úr, Vági Márton főtitkár, Berzi Sándor alelnök mellett) élhettem át Hollandiától Moldováig, Finnországon át egészen Luxemburgig. Ha már szóba került Finnország, volt alkalmam találkozni az akkor még finn labdarúgó szövetség elnökével, Sauli Niinistövel, aki később Finnország köztársasági elnöke lett – és a finnek egyik kedvelt „mémgyárosa”.

A holland- magyar delegáció (Csányi Sándor, Berzi Sándor, Borbély Zoltán, Vági Márton)

Kanyarodjunk a pályája elejére, illetve még a pályaválasztáshoz. Több interjúban is elhangzott, hogy orvos szeretett volna lenni, de édesapja javaslatára a jogi pályát választotta. Mivel tudta meggyőzni az édesapja, fel tudná idézni?

Mindig úgy gondoltam, hogy az orvos a legszebb hivatás, de apukám azt mondta, hogy „a mérnöki szakma nélkül az orvosok semmire sem mennének”, mert mérnökök nélkül nem lenne ultrahang, röntgen és egyéb diagnosztikai berendezések. Erre a mondatára én azzal próbáltam válaszolni, hogy ha a strandon rosszul lesz vagy elájul egy férfi, akit újra kell éleszteni, akkor az orvosnak van esélye megmenteni, a mérnöknek viszont nincs. „Rendben kisfiam, mivel ilyen jól érveltél, válaszd inkább a jogi pályát”. Ezért jelentkeztem végül jogi egyetemre.

Nem bánta meg a választását?

A családban és a környezetemben felmerülő betegségekre jó lenne, ha orvosként rálátva tudnék segíteni, de nem voltam annyira jó sem fizikából, sem pedig biológiából, hogy akkor felvegyenek az orvosi egyetemre. Remélem, hogy a két fiam közül az egyik majd az orvosi pályát választja, „nem presszionálom őket nagyon, csak mindennap”.

Pálinkás György bíró urat – akiről filmet is készített -, atyai tanítómesterének nevezte. Fontosnak tartja a jogi pályán, hogy legyen mindenki előtt egy, ahogy Ön is fogalmazott tanítómester, mentor, akitől lehet tanulni?

Teljes mértékben, hiszen édesapám elvesztését követően Gyurka bátyámra második apámként tekintettem. A sportriporteri időszakból is jó tanítómestereim voltak, Kovácsi László, Komlósi Gábor és Vitray Tamás, az ügyvédi pályáról pedig egyértelműen Duda Attila nevét emelném ki. Ügyészként inkább olyan meghatározó személyeket említenék, akik sokat segítettek és akiktől rengeteget tanultam, ilyen volt többek között Polt Péter, Belovics Ervin, Kovács Tamás és Sódor István. Az MLSZ-es időszakból pedig egyértelműen Csányi Sándor.

A jogi területről ki lenne az a személy, akiről szívesen készítene még filmet?

Varga Zoltánról, mert nem csak egy házban lakott Pálinkás Gyuri bácsival, de az egyik legnagyobb formátumú bírónak tartom. Úgy gondolom, hogy elképesztő tárgyi tudással, szigorú szemlélettel, de igyekezett mindig emberséges döntéseket hozni. Néhányszor már említettem neki az ötletemet, eddig nem kaptam tőle egyértelmű választ, de Vaskuti András, Néhrer Péter és Szalai Csaba is szerepel a képzeletbeli listámon. Milyen érdekes, hogy Gyurka bácsi, Varga Zoltán és Vaskuti András egy időben ugyanazon a lakótelepen laktak, nyilván a „gyors meggazdagodás” jegyében…

2014 óta ügyvédként dolgozik, közlekedési szakjogászként volt olyan ügy, ami emberileg is megérintette? 

Nemrég volt egy ügyem, ahol egy ismert sportolónál mellőzték a járművezetéstől eltiltást. Ebben a nagyon emberséges döntésben szerepet játszott az, hogy az egyik bulvár lap egy bűnügyi személyes adatot címlapon közölt, azt pedig tudjuk, hogy ha a büntető eljáráson kívüli hátrányok is érik az elkövetőt, akkor az komoly enyhítő körülménynek tekinthető. Szerencsére ezt a bíróság teljes mértékben figyelembe vette, így egy próbára bocsátás intézkedést alkalmazott, ami nagyon méltányos döntés, sajnos nem mindig ilyen elégedett az ember, az ügyvéd, aki semmiben sem dönt, legfeljebb abban, hogy elvállal-e egy ügyet.

A labdarúgással töltött évek sem múltak el nyomtalanul, hiszen a 2012-ben létrehozott Focisegély Alapítványnak jelenleg is kuratóriumi tagja. Mesélne kicsit az alapítvány tevékenységéről?

Szociális, egészségügyi vagy egyéb okok miatt rászoruló labdarúgókat vagy labdarúgáshoz kapcsolódó személyeket támogat az alapítvány, most már több százas nagyságrendben, egyszeri 350.000 forinttal, amit gyorssegélynek nevezünk. Ez az összeg sokszor életmentő. Nagyon jó érzés, hogy részt vehetek az alapítvány munkájában.

A labdarúgás mennyire van jelen az életében?

Korábbi MLSZ-es és ügyvéd kollégákkal, egykori középiskolai barátokkal a mai napig összejárunk focizni.

A válogatott meccseit is ennyire aktívan követi?

Természetesen, a gyermekeimmel minden meccsre kimegyünk, ami magyar vonatkozású.

Mi a véleménye a Puskás Arénáról?

Hagyomány és modernség találkozása, ahol nagyon sok jó meccset fogunk látni már idén is, a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságon. Remélem, hogy a magyar válogatott részvételével, de ez nagyon nehéz lesz. Először Bulgáriát kell megverünk, aztán a román vagy az izlandi válogatottat. Biztos vagyok benne, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány mindent el fog követni azért, hogy a csapat sikerrel vegye az előtte álló akadályokat.

Szakmai pályafutása során többször váltott. Hogyan látja a jövőt, marad most már az ügyvédi pályán?

Nem zárom ki, hogy lesz még váltás az életemben, de szóvivői munkát már nem vállalnék, hiszen egy szóvivői munkanap négyszeres szorzóval értendő, az állandó készültség pedig könnyen felőrli az embert. Úgy érzem, hogy az eddigi összes munkahelyemről jó szakmai, de legfőképpen jó emberi viszonyt fenntartva jöttem el, így a kapuk nyitva állnak, meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Az interjút Morber Janka készítette
Képek: Borbély Zoltán

© jogaszcafe.hu