Tavaly év végén a Pesti Ügyvéd váltott, teljesen új alapokra helyzete a lapot. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége Bus Istvánt – akit az újságírói szakmában nem kell bemutatni, hiszen számos lapnak volt szerkesztője, főszerkesztője – és csapatát bízta meg a folyóirat szerkesztésével. Nézzük miként vezetett az útja a Nők Lapjától, a Playboyon át egészen a Pesti Ügyvédig.
Hogyan indult az újságírói pályád?
Elég korán kiderült, hogy van affinitásom az újságíráshoz, a középiskolai évek alatt már írtam a suli újságba, később szerkesztettem. Szüleim pedagógusok, ezért adott volt a lehetőség, hogy továbbviszem a szülői mintát vagy orvos leszek, igaz utóbbira sosem tekintettem valós opcióként, inkább édesanyámék álma volt. Aztán egy kis jogot is tanultam, de azt abbahagytam, mert nem voltam túl sikeres az egyetemen. Valószínűleg a világ legrosszabb jogásza lett volna belőlem. (Most, hogy a Pesti Ügyvédet készítjük, még ez is értelmet nyert utólag.) Végül a Komlósi Oktatási Stúdió újságíró képzését végeztem el, 23 évesen elnyertem a Nők Lapja egyik pályázatát és elkezdtem a lapnál dolgozni.
Ott kezdtél, ahova sokan a pályájuk csúcsán jutnak el.
Valóban. Biztos elcsépelten hangzik, de óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy a legismertebb, hetente megjelenő női magazinnál tanulhattam meg az alapokat. 10 évig dolgoztam ott, de a mai napig szívesen forgatom az újságot, mert most is találok benne érdekes írásokat. „Ha a Nők Lapja szele egyszer megérint, sosem tudsz elszakadni tőle.”
Ha ennyire jól érezted ott magad, akkor miért váltottál?
A vízválasztónak mondott 7 év után, még hármat ráhúztam, de kellett valami új. Pont ebben az időszakban hívott a Playboyhoz főszerkesztő-helyettesnek Radnai Péter, akkori főszerkesztő. Eddig hölgyeknek írtam, aztán inkább róluk, de férfiaknak.
Mennyiben volt más a két lap?
Most már azt mondanám, hogy nem sokban különböztek egymástól. Mindkét esetben az volt a cél, hogy szórakoztató, igényes tartalom kerüljön az olvasók elé a minőségi tartalomgyártás jegyében. A Playboynál először főszerkesztő-helyettesként feleltem az újságért, majd Pantl Péter távozása után 5 évig voltam főszerkesztő. Akkoriban kezdett egyre inkább előtérbe kerülni az online média, a social felületek térhódítása elindult, megjelentek új irányok. Az, amit a Playboy képviselt egyre nehezebben volt eladható, elfogyott a titokzatossága. 2019 év végével megszűnt a lap.
Mi történt ezután, hol helyezkedtél el?
Az APA Magazin élén folytattam tovább, ez volt 2020 év elején, megcsináltunk egy számot, majd megjelent Magyarországon is a koronavírus járvány. Megszűnt az APA Magazin, elfogyott körülöttem a szakmai levegő.
Hogyan tudtál ebből a helyzetből továbblépni?
Szerencsére nem volt időm szomorkodni, mert Vida Ferenc korábbi kollégámmal, barátommal rátaláltunk a Pesti Ügyvéd pályázatára, amit el is nyertünk, így újabb kihívások elé állított az élet, hiszen ügyvédeknek még nem írtam és nem is szerkesztettem lapot. Ez azért egy más világ.
Milyenek a visszajelzések a folyóirattal kapcsolatban?
Eddig jók, de Tóth M. Gábor elnök úr szavaival élve azt a szintet szeretnénk elérni, hogy a Pesti Ügyvéd az a lap legyen, amit egy budapesti ügyvéd szívesen elvisz magával a hétvégi pihenésére. Azt gondolom, hogy jó úton haladunk.
Ápoltál már női lelkeket, szóltál már férfi szívekhez, aztán családapákhoz, most ügyvédek között dolgozol. Mi jöhet még?
Valóban, voltam már újságíró, szerkesztő, főszerkesztő, de most a Pesti Ügyvéddel kicsit újra tanuljuk a szakmát, hiszen nem csak újságot szerkesztünk, hanem a nyomdával is tartjuk a kapcsolatot, és a lapterjesztésért is mi felelünk.
A folyóirat mellett, a tartalomgyártó ügynökségünkkel egyre több projektet sikerül elnyernünk, legutóbb egy vegyipari céggel kezdtük el a közös munkát. Illetve van még egy dédelgetett álmom, szeretnék írni egy könyvet, viszont ahhoz több idő kell(ene). És az sincs kizárva, hogy akár régi szerelmemhez, a Nők Lapjához is visszakanyarodok netán.
Sok szerzővel dolgoztál már együtt. Hogyan lehet valakiből jó újságíró?
Ma már sokkal könnyebben, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, hiszen bárki írhat blogot, készíthet, megoszthat saját tartalmat. Ez a szakma szerintem tanulható, de fontos a kíváncsiság, a lelkiismeretesség, a precizitás, a határidők betartása és persze az ép-kéz-láb mondatok megfogalmazásának képessége.
