Sportriporternek készült, végül ügyvéd lett. Már fiatalon volt affinitása a közélet dolgai iránt, így nem meglepő, hogy 2018 novembere óta ő a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Ügyvédi tevékenységére is marad ideje, legutóbb a Hableány-katasztrófával és a fatális körülmények között elhunyt siklóernyős sértetti képviseletével kapcsolatban láthattuk a kamerák kereszttüzében. Pályaválasztásról, szakmai tervekről, szabadidőről is mesélt Tóth M. Gábor.
A jogászi pálya választásánál a 40-50-es generációból meghatározó filmélményként sokan a Petrocelli sorozatot említik, így volt ez Nálad is?
Ez nem volt perdöntő, az már sokkal inkább befolyásolta a döntésemet, hogy mivel a reál tárgyak nem jelenthettek jövőképet számomra, éppen ezért sportriporternek készültem egészen a gimnázium harmadik évéig. Az élet sokszor új irányt mutat, így történt ez akkor is, amikor a jogi egyetemről érkezett egy fiatal hallgató a gimnáziumunkba, aki egy Felvételi Előkészítő Bizottság nevű csapatról tartott tájékoztatót, ahol történelem és magyar tantárgyakból készítik fel a középiskolásokat az egyetemre. Tetszett a laza stílusa, a már meglévő hatalmas tárgyi tudása, elmentem a felkészítőre és jelentkeztem a jogi egyetemre.
Az atyai példa először az ügyészi pályát tette vonzóvá számomra, amit erősített, hogy a hosszú évtizedek után újra megrendezett egyetemi perbeszédversenyen, ügyészi kategóriában nyertem. A zsűri egyik tagja dr. Bánáti János, a BÜK akkori elnöke viszont egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy szívesen látna az irodájában, ha érdekel ez a hivatás. Így lettem elkötelezett a védői pálya és az ügyvédi hivatás iránt.
A szüleid támogatták a döntésedet?
Egyértelműen. Soha nem éreztem részükről semmilyen pressziót, hogy magam is jogász legyek, de ügyesen terelgettek a jogi terület felé.
Jogász szülők gyermekeként örülnél neki, ha valamelyik gyereked a jogi pályát választaná?
Boldog és elégedett felnőtteket szeretnék nevelni belőlük. Természetesen büszkeségre adna okot, ha bármelyikük a jogi pályát, azon belül is az ügyvédi hivatást választaná, megvan rá az esély. Szerencsére ők azért a reál tárgyakból is sokkal jobban teljesítenek, mint én, így ez kevésbé korlátozza a választásukat.
2018 novembere óta vagy a BÜK elnöke. Miért pályáztad meg ezt a posztot?
A közélet dolgai iránt mindig volt bennem érdeklődés, tanítottam pl. a fentebb említett felvételi előkészítőn, de az egyetemen újságot is szerkesztettünk, írtam a Pesti Ügyvéd c. lapba már jelöltként. 2018 év elején, sok beszélgetés után jutottam arra az elhatározásra, hogy elnökjelöltként megmérettetem magam. 45 éves voltam, 18 évet aktív munkával töltöttem a karban a döntéshozatal különböző szintjein. Leginkább a budapesti ügyvédi közélet pacifikálása volt a motiváció, hogy a tagság számára újra vonzó legyen a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjának lenni, és az általa kínált közösségépítő és azt erősítő fórumokon részt venni. Ez utóbbiakat sajnos most a Covid ellehetetlenítette, de már nagyon várom az újrakezdést.
Milyen feladatokkal kellett megbirkóznod az elnöki teendők átvételével?
Egy olyan időszakban vettem át az elnöki posztot, amikor egy gyökeresen új szemléletet tükröző, az ügyvédi tevékenységről szóló törvény lépett életbe. Éppen ezért az egyik legnagyobb feladat a kamarai jogtanácsosok integrációjának befejezése és a kötelező továbbképzés intézményi hátterének megszervezése volt, a másik a rendrakás volt: a tagdíjelmaradásokat, az ügyvédi igazolványok kiadását rendeztük.
A pandémia mennyire változtatta meg a BÜK programjait?
A tavaszi teljes leállással az összes program elhalasztásra került. 2020. augusztus 28-án volt az elmaradt közgyűlésünk pótlása, de sokan távol maradtak a kollégák közül. Sajnos a jelenlegi második hullámban, a jogszabályi rendelkezéseket betartva minden szakmai és közéleti eseményünk szünetel.
Milyen az együttműködés a többi Ügyvédi Kamarával, valamint a társhivatásrendekkel?
Alapvetően jó és gördülékeny, konstruktív a kapcsolattartás, amely talán annak is köszönhető, hogy megválasztásomat követően, Gyalog Balázs főtitkár úrral tiszteletünket tettük valamennyi társ-hivatásrend vezetőjénél, mindenhol pozitív volt a fogadtatásunk és egyetértettünk abban, hogy közös munkával, kommunikációval hamarabb léphetünk előre. Jelenleg egyedül a közjegyzői kamarával van az együttműködésre árnyékot vető nézetkülönbségünk a televízióban futó reklámjaikban tapasztalható – mondjuk úgy –, nem éppen ügyvédbarát tartalmi és vizuális megnyilvánulások miatt. A kérdés diplomatikus megoldást kíván, melyben a hatáskör természetesen a MÜK-nél van, de a BÜK ehhez minden segítséget megad.
Mennyi időd marad az elnöki teendők mellett az ügyvédi hivatás gyakorlására?
A munkám fókuszát jelenleg az elnöki teendők teszik ki, de az ügyvédi tevékenységemet is folytatom, melyben nagy segítségemre vannak az irodámban dolgozó kollégáim, így „minden napra jut egy kis ügyvédkedés”.
Mit gondolsz, népszerű még a jogi kar?
Igen, hiszen a motiváció nem hiszem, hogy változott az elmúlt 10-20 évben, a jogi végzettség megszerzése nagyfokú szabadságot kínál az egyetem után, illetve sokakban még mindig él egy vonzó kép a jogászi pályák megbecsültsége miatt.
Megbecsültek a jogászok?
Azt gondolom igen, bár a médiában megjelenő sokszor egyoldalú tartalmak igencsak torzítanak a valós képen, de minden hivatásrend igyekszik erősíteni a saját megítélésén.
Kamarai vezetőként már említetted, de ügyvédként mi számodra a siker?
Az ügyfél elégedettsége – ez nem mindig jelenti az ügyvéd elégedettségét -, illetve azt is sikerként könyvelem el, ha egy ellenérdekű ügyfél ajánlására kerül hozzám egy új ügyfél, valamint természetesen a szakmától jött elismerés.
Most, hogy korlátozottak a szabadidő eltöltésének lehetőségei, hogyan kapcsolódsz ki?
Külföld helyett, jelenleg sok időt töltünk a számomra oly kedves Balaton melletti házunkban, Magyarországon kirándulunk a gyermekeimmel, hiszen gyönyörű helyek vannak itthon is. Az elmúlt közel 10 évben a “Fedezd fel Magyarországot Klub” Egyesülettel bejártuk a történelmi Magyarország teljes területét, de az idegen kultúrák megismerése azért hiányzik. Egy kicsit több idő jutott most a polcon álló könyvek olvasására, valamint a horgászatra és vadászatra is.
