Szókimondó, kellően laza a stílusa, mindenről megvan a véleménye, AC/DC rajongó, irodalom kedvelő, egyetemi oktató a Károli Gáspár Református egyetemen: Ő Ibolya Tibor, Fővárosi Főügyész.
Mit hallgatott ma reggel munkába menet?
Szívesen mondanám azt, hogy valamilyen ütős rock zenét, de be kellett érjem az aktuális hírműsorral.
Nagy AC/DC rajongó hírében áll, változott valamennyire a zenei ízlése?
Ez valóban így van. Beleszülettem ebbe a zenei stílusba, aminek a szeretete a mai napig megmaradt. Rengeteg képzett, konzervatóriumot végzett zenész található a rock zenészek között (pl. a barátaim által nagyon kedvelt Dream Theater tagjai), de én inkább a „feelinget”, a koncertélményt szeretem, amikor a haverokkal együtt egy-két pohár sör mellett kikapcsolódhatunk. Az AC/DC és általában a rock akár élőben, akár csak úgy hallgatva, pedig tökéletes ehhez.
A magyar zenekarok közül a Tankcsapdát kedvelem leginkább, először a dorozsmai EFOTT-on, ’92-ben láttam őket fellépni. Lukács Lacit az egyik legjobb magyar szövegírónak tartom, itt van pl. a „A világ pusztul, mindenki posztol” kezdetű daluk. Ebben a sorban minden benne van, ami a mai világunkra jellemző.
A gyermekei zenei ízlését mennyire befolyásolja?
Nem befolyásolom, de ahogy szokták mondani, a vér nem válik vízzé, Gréti lányom és Gergely fiam nagy rock rajongóvá váltak, Nóri lányom inkább a „táncikálós” zenéket szereti. Szerencsés vagyok, mert mindhárom gyermekemmel voltam már koncerten, sőt a fiammal közös AC/DC koncertélményem is van. Ennek kifejezetten örülök, mert talán át tudtam adni, meg tudtam mutatni valamit abból, ami a munkámon kívül fontos számomra. Remélem ezt Ő is így látja.
Mesélne kicsit a családjáról?
Feleségem pedagógus, alsós gyermekeket tanít. Fiam gimnazista, iker lányaim hatosztályos középiskolában másodikos tanulók.
Miért választotta a jogi pályát?
Érdekes kérdés, két válaszom is van rá. Amikor felvételt nyertem a jogi karra még nem tudtam pontosan, hogy a jognak mely területével szeretnék majd foglalkozni, abban biztos voltam, hogy az ügyvédi hivatás nem érdekel, annak ellenére, hogy nagyapám ügyvédként dolgozott. Sajnos vele nem volt lehetőségem találkozni, mert 1945-ben hősi halált halt Budapesten. De visszakanyarodva a kérdéshez: a rövidebb válaszom egy filmélményhez kötődik, amelyet az egyetem 2. évében láttam, ezt pedig a „A JFK – A nyitott dosszié” c. film Kevin Costner főszereplésével, Oliver Stone rendezésében. A film J. F. Kennedy meggyilkolásának és a tények eltitkolásának körülményeit vizsgálja. Jim Garrison kerületi ügyész – akit Kevin Costner alakít – vádat emel New Orleans egyik üzletembere ellen, akiről azt feltételezi, hogy köze lehet a gyilkosság megszervezéséhez. Kiváló film, ajánlom mindenkinek, hiszen olyan színészeket láthatunk, mint például Gary Oldman, Walter Matthau vagy Donald Sutherland. A filmnek nagy hatása volt a pályaválasztásomra.
A hosszabb válasz pedig a szinte már abnormális igazságérzetemhez kötődik. Gimnazista koromban képes voltam felkérdezni a tanárt, hogy miért csak hármast kapott az osztálytársam egy felelés után. Ez a mai napig – igaz nem ennyire élesen – megmaradt. A közéletben sokszor alkalmazott kettős mérce pedig kifejezetten bánt, főleg ha az ügyészséget érik támadások, ezért előfordul, hogy akkor is megszólalok és úgy, amikor és ahogy talán az egy ügyésztől szokatlan. A mai napig úgy érzem, hogy a legszebb és az egyben az egyik legnehezebb hivatást választottam, mert a vádemelésre irányuló kérdésben a döntés a miénk, ügyészeké, ami nem mindig egyszerű feladat, de a pozitív oldalát se felejtsük el: a „jófiúk csapatában” lenni jó dolog.
Friss olvasmányélményem Szilágyi István: Messze túl a láthatáron c. könyve, amelyben idézi Werbőczy-t; „aki ítélkezésre adja a fejét, annak négy dologtól kell tartózkodnia: a félelem, a nyereségvágy, a gyűlölet és a szeretet”. Természetesen ezek az ügyhöz, vagy annak egyik szereplőjéhez kapcsolódhatnak. Ha belegondolunk, akkor ez a mai napig igaz, a fent említett érzések, folyamatos kísértést jelentenek az ügyészi hivatás során is. Laikusként is belátható, hogy ez mennyire nehéz tud lenni.
Mennyire tudja itt hagyni az ügyészségen a munkáját?
Inkább itt tudom hagyni, mint magammal vinni, sőt itt is kell hagyni, mert ha állandóan a munkám során látott mocskos ügyekkel foglalkoznék a munkahelyen kívül, akkor a munkámat sem tudnám jól végezni, és a magánéletem se lenne nyugodt.
Mit gondol milyen az ügyészek társadalmi megítélése?
Már ügyész voltam a 90-es években, amikor egy általános iskolai osztálytársammal sok év után összefutottunk, a beszélgetésünk során kissé megrökönyödött, amikor elmeséltem neki, hogy ügyészként dolgozom, erre nagyon röviden csak azt tudta válaszolni, hogy elnézést a kifejezésért: „Ahhh, akkor te g..i vagy”. Aki viszont tudja, hogy mi az ügyész, ügyészség feladata, akkor erről természetesen nem így vélekedik. Magyarországon a jogásztársadalomról alkotott összkép szerintem inkább pozitív, kommenteket meg nem kell olvasni. Viszont nagyon fontos és pozitívnak is tartom, hogy az Ügyészség egyre jobban és többet kommunikál a társadalom felé.
Több, mint 8 éve áll a Fővárosi Főügyészség élén, milyen vezetőnek tartja magát?
Erre nem tudok válaszolni, talán a kollegáimat kellene megkérdeznie. Szerintem minden vezető abban a tévhitben él, hogy ő szigorú és igazságos főnök. Nem hiszem, hogy nagyon szigorú lennék, és biztos nem vagyok mindig igazságos. Nem tudom, az biztos, hogy a kollegáim érdekeit nagyon erőteljesen szoktam képviselni.
Mi a legnagyobb eredmény, amit elért a Fővárosi Főügyészség életében az elmúlt időszakban?
Valamikor hadtörténész szerettem volna lenni, ez a mai napig érdekel, így hadd éljek egy katonai példával „a döntő pontokon kell túlerőt képezni és ott áttörést elérni”. Ezt a gondolatot a vezetésben is rendszeresen felhasználom. Úgy vélem, hogy ha jól látok egy meghatározó problémát, és arra koncentrálva változást, eredményt érek el, akkor a rendszer jobbá tehető. Ilyen módon is sikerült például elérnem azt, hogy 2012 óta gyorsabban lezárulnak a büntető ügyek Budapesten, mint korábban. Ez egy olyan plusz, ami nagyot tud lendíteni egy város biztonságérzetén.
Részt vesz a szakvizsgáztatásban, a Károli Gáspár Református Egyetemen is oktat, így látja az évről évre kikerülő jogász generációkat. Mi a véleménye az elmúlt pár évről?
Kriminalisztikát tanítok, ami nem klasszikus jogi tantárgy, de az egyetemi oktatásról természetesen van véleményem. Ahogy a világ megváltozott, ma már sajnos nem várhatunk el olyan alapműveltséget, mint pl. 20 évvel ezelőtt és ez nekem nagyon nagy fájdalmam. Ezért még nagyobb kihívás és egyben felelősség is ma egyetemi oktatónak lenni, mert szerintem az egyetemen nem csak a tárgyi tudás átadása a feladatunk, de sokszor a minimális alapok is hiányoznak.
Mit javasolna a pályaválasztás előtt álló jogászoknak, miért válasszák az ügyészi hivatást?
Azért, mert a legérdekesebb, legizgalmasabb munka a világon, a nyomozás elejétől az eljárás végig figyelemmel lehet kísérni az adott ügyet. Amelyik joghallgatót érdekeli a büntető eljárás, szeret emberek között lenni, annak kifejezetten ajánlom az ügyészi hivatást, igaz sokat kell tanulni, dolgozni és pszichésen is megterhelő, de megéri, főleg ha biztosított a nyugodt családi háttér. Nekem ez megadatott, amiért nagyon hálás vagyok.
