Amikor vége ennek az egésznek, megölelem az édesanyámat. Megölelem az édesapámat. Fröccsözök a testvéreimmel és a sógornőimmel. Szervezek egy unokatestvér-találkozót, ahol ott lesz a sok-sok rokon. Meghívom grillezni a távolabb élő barátaimat.
Amikor vége ennek az egésznek, nem csak szülinapi zsúrt tartunk, hanem többször meghívjuk az óvodásokat és az iskolásokat szalonnát sütni, játszani, és boldogan nézem majd, ahogy a gyerekek együtt vannak.
Amikor vége ennek az egésznek, akkor többet találkozom majd a barátnőimmel, többet beszélgetek mindenkivel. Türelmesebb leszek azokkal, akik tanítják, segítik a fejlődésben a gyerekeinket. Jobban megbecsülöm azokat, akik mindig a fronton vannak, akik esküt tettek arra, hogy egész életükben segítenek másokat: az ápolókat, orvosokat, tűzoltókat, mentősöket, rendőröket, központi közigazgatásban dolgozókat, polgárőröket, szociális munkát végzőket, alapítványi segítőket… jobban megbecsülöm azokat, akik ott ülnek a pénztárgépek mellett, vezetik a kukásautót, megtermelik a zöldséget.
Amikor vége ennek az egésznek, többet segítek másoknak.
Amikor vége ennek az egésznek, jobban figyelek majd arra, ami az igazán fontos.
Addig meg hálás vagyok azért, mert van családom, és szeretet vesz körbe. Hálás vagyok, mert van kert és fát ültethetek. Hálás vagyok, mert jó társam van. Hálás vagyok, mert vannak olyan barátaim, akik észreveszik, hogy miben tudnak segíteni és meg is teszik, önzetlenül. Hálás vagyok, mert minden nap tanulhatok a gyerekeinktől, a kutyáinktól, mert minden nap lehet kicsit gondolkodni, jobban megérteni, jobban odafigyelni, türelmesebbnek és őszintébbnek lenni, tanulni a megbocsátást, jobban szeretni, jobb emberré válni.
Hiszem, hogy ezzel az egésszel, ami történik, jobb emberré válhatok.
Áldott húsvétot kívánok mindenkinek!
Jesch Kata írása
