Dr. Ragány Zoltán ügyvéd, egyetemi mesteroktató Szegeden, jártas a gasztronómiában, főzőtudományát évek óta fejleszti. A tudását szerette volna profi közegben megmérettetni, ezért döntött úgy, hogy 2019 után idén is jelentkezett Magyarország egyik legismertebb gasztro reality-jébe.
Miért jelentkeztél „A Konyhafőnök” című műsorba?
Tavaly nem voltam elégedett a teljesítményemmel, úgy éreztem ennél sokkal többre vagyok képes. Az eddigi teljesítményem alapján ez beigazolódni látszik.
Kik kísértek el a castingra?
Számomra egyértelmű volt, hogy a hozzám legközelebb álló személyek kísérjenek el a castingra, akiknek a jelenléte nyugalmat sugároz, ezért a feleségem és édesanyám szurkoltak nekem. A gyermekeimnek egy hosszú forgatási nap még túlságosan megterhelő lett volna, ez a közeg még nem nekik való.
Milyen volt a casting hangulata? Mesélnél róla egy kicsit?
Egy versenyhelyzet mindig feszültséggel jár, itt sem volt ez másképp. Mindenki, aki jelentkezett a műsorba azért jött, hogy nyerjen, megmutassa, hogy ő a legjobb. Az elején, amikor még nem ismertük egymást a versenytársakkal, csak figyeltünk… vajon mit tud a másik, ügyesebb nálam, jobb a technikája, gyorsabban dolgozik? Aztán ahogy haladt előre a verseny, már nem csak versenytársak lettünk.
Az biztosan kijelenthető, hogy ebben a gasztro realityben az édes kevés, hogy ha valaki otthoni, nyugodt körülmények között jól tud főzni, itt maximális koncentrációra és kreativitásra is szükség van.
Melyik zsűritag volt a legkritikusabb?
Nem emelnék ki senkit, hiszen minden kritika szakmailag megalapozott volt.
Mit gondolsz, miben kell még fejlődnöd?
Mindenben, bármelyik szakmában csak akkor lehetsz sikeres, ha igényed van a folyamatos fejlődésre, ez a főzésre, a gasztronómiára is igaz. Az eddigiek során remélem, hogy technológiában, anyaghasználatban és talán tálalásban sikerült magasabb szintre lépnem, a későbbiekben is erre fogok törekedni.
Ha most választanod kellene a konyha és a tárgyalóterem között, melyikre esne a választásod? Miért?
Egyértelműen a tárgyalótermet választanám. Jogász vagyok, ügyvéd vagyok, ez a hivatásom. Azt is el kell árulnom, hogy volt szerencsém néhány neves étterem konyhájának munkájába bepillantani. Kevesen gondolnák, de egy „nagykonyhán” dolgozni – bármilyen szintről is beszélünk – fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő, sőt fizikailag sokkal keményebb, mint a mi szakmánk. Természetesen nem ezért, de nem akasztom szögre a talárt, a főzés megmarad számomra egy nagyon kedves hobbinak.
Szöveg: Morber Janka
Képek: RTL Magyarország
