Az „Élet sója” blog szerzője – Bagó Tünde, aki különben jogász (is) – néhány évvel ezelőtt orvos férjével kiköltözött Németországba a Bodeni-tó mellé. Mindig szerettek utazni, Tünde írni, férje Krisztián pedig fotózni, élményeiket bejegyzésekké összegyúrva a saját blogjukon osztották meg. A Bodeni-tó mellett otthonra találtak, a sok élményből pedig megszületett „A Bodeni-tó, több mint útikönyv” c. élménykönyvük.
Ismerjétek meg a történetüket!
Nemcsak pályaelhagyó jogász vagy, hanem duplán újrakezdő, hiszen Magyarországot elhagyva Németországba költöztetek a férjeddel. Mivel foglalkoztál itthon?
A jogi egyetemet levelezőn végeztem, mert volt már egy diplomám. Történelemtanár és művelődésszervező szakképesítést szereztem főiskolán. Ezeken a területeken dolgoztam a tanulmányaim alatt a szülővárosomban. Régi álmom volt a jogi pálya, de csak azt tudtam, hogy hivatalnok szeretnék lenni. Úgy alakult, hogy a férjem egy másik megyében kapott orvosi állást, ahol szerencsémre a megyei önkormányzat éppen jogászt keresett. Soha nem felejtem el az első találkozást a Főjegyző úrral, akit azóta is nagyon tisztelek. Megkérdezte tőlem, ismerem-e a közbeszerzési területet? A válaszom nem volt. A következő kérdés már úgy hangzott, hogy hajlandó vagyok-e megtanulni. Igent mondtam. Kiváló kollégák mellé kerültem, tanfolyamra járhattam és igazán jó közösség vett körbe. Hamar belejöttem és nagy örömmel dolgoztam ezen a területen. A közbeszerzés egy nagy megyei önkormányzatnál, ahol sok az intézmény, sokféle beszerzés van, változatos munkát jelentett. Tárgyalások, pályázatok, az építéstől a tisztítószerbeszerzésig minden területen. Hat-hét év után azonban kezdett átalakulni a rendszer, látszott, hogy az önkormányzatiság elveszíti az addig vonzó fényét. Közben folyamatosan szenvedtünk a férjemmel a sok munka-kevés szabadidő problémájával. Heti hat nap, napi tizenkét óra munka nagyon megterhelő volt. S még így is azon kaptuk a bankszámlánkat, hogy már egy könyv megvásárlását is át kell gondolni. Akkor már évek óta fejvadászok bombázták a férjemet külföldről a különböző állásajánlatokkal. Elmentünk Angliába, Svédországba, s Németországba tájékozódni. Annyira más volt, amit ajánlottak, az akkori magyar helyzethez képest. Végül Németország mellett döntöttünk úgy, hogy én tudtam, itt már nem leszek többé jogász, de valahol nem is bántam. Amennyire akartam és szép volt az elején, a végén már sorozatos csalódások értek.
Mi vitt Titeket Németországba, azon belül is a Bodeni-tó környékére?
Erre részben az előző kérdésnél válaszoltam is. A Bodeni-tó azért megér pár mondatot. (S itt először meg is jegyezném, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó, de én a köznyelvben jobban elterjedt Bodeni-tó kifejezést használom mindenhol, kicsit élve egy ismerettel, amely a név származására vonatkozik és kutatásaim során leltem rá.) Fél évet töltöttünk Nürnberg mellett, majd választhattunk, hogy a keletnémet Chemnitzbe vagy a Bodeni-tó melletti Singen am Hohentwiel városába megyünk. Gyermekkoromban már jártam a tónál egy úttörő kirándulás keretében, számomra nem volt kérdés, hogy ezt válasszuk. Szerencsére Chemnitzben a körülmények sem voltak olyan kedvezőek, mint itt Singenben. Fantasztikus Professzor fogadta a férjemet, első perctől kezdve nagyon kedvelték egymást. Én pedig ugráltam örömömben, hogy egy ilyen csodás régióba, a svájci határ mellé költözhetünk.
Van olyan pozitív, vagy akár negatív tapasztalatotok, amit szívesen megosztanál azokkal, akik fontolgatják, hogy kiköltözzenek Németországba?
Nehéz bármit is kiemelni, mert természetesen van ilyen is és olyan is, de mindenki másként éli meg az életet külföldön. Sok magyart ismerek itt, különösen azért is, mert tanítottam évekig egy magyar iskolában történelmet, s pár éve megjelent útikönyvem is számos emberrel, családdal hozott össze. Ráébresztettek ezek az ismeretségek arra, hogy mindenki mást értékel Németországban, s más az, amit nem szeret, de egy dolgot a legtöbben pozitívumként emlegettek: a kiszámíthatóság. Ez számunkra is óriási szerepet játszott. Stabil a rendszer, általában stabilak a munkahelyek (s most a járvány előtti időszakra gondolok elsősorban), biztosan jön fizetés, ráadásul annyi, amellyel normális életet élhetünk. Nekünk nem volt soha problémánk a német emberekkel sem. Nem éreztették velünk, hogy kívülállók lennénk. Az igaz, hogy itt is vannak különös szabályok, de számomra mindig is fontos volt, hogy rendezett környezetben éljek. Szabályok nélkül nincs rend. Vannak, akik felhördülnének most, hiszen itt is vannak zűrös, nagyvárosi kerületek, ezeket nem ismerem. Mi vidéken, egy turisztikai régióban élünk, ahol olyan nyugalom vesz körbe bennünket, amelyhez könnyű hozzászokni. Ehhez azonban az kell, hogy mi is és mindenki más betartsa a szabályokat. Ezt én nagyon hiányoltam Magyarországon. A jogkövető magatartásommal én voltam az a balek, aki mások helyett is fizetett. Itt ezt nem érzem.
Mikor kezdted el írni az “Élet sója” blogot?
Az Élet sója blogot még Magyarországon kezdtem el írni 2011-ben. Akkor már éreztem, hogy egyre jobban kicsúszik a lábunk alól a talaj ott, s egyfajta menekülés is volt az írás. Élményeket kezdtem megírni. Egy évvel később már Németországban éltünk, ahol ezernyi új élményünk lett, s a blog egyre népszerűbbé vált. Ebben az évben már tízéves lesz, készülök is egy kis meglepetéssel az olvasóknak. Az Élet sója szerencsére ma már rendszeres olvasókkal rendelkezik, fogalom lett. Sokat segített nekem abban is, hogy itt Németországban is megtaláljam az utamat.
Honnan jött az ötlet, hogy az élményeiteket nyomtatott formában is megjelentessétek?
Eleinte én még jogászként online dolgoztam Magyarországra egy ügyvédnek. Tanultam itt a nyelvet, s közben rendszeresen jártuk a környéket. Keresgettem a magyarnyelvű forrásokat, de semmit nem találtam. Láttam, hogy németül sok útikönyv van, de igazából a legtöbb vagy adathalmaz volt, vagy egy-egy érdekes sztorit mondott el a környékről. Sok-sok írásom jelent meg a blogon a Bodeni-tóról, imádták az olvasók az élményszerű leírásokat a hasznos infókkal fűszerezve. Egyik nap több cikket kellett összeszednem és rájöttem, hogy milyen sokat tudok már a környékről. A férjem fotóz, rengeteg anyaga volt már a kirándulásainkról. S akkor fél óra alatt megterveztük az útikönyvet. A megvalósítás éveket vett ugyan igénybe, hiszen újra mindent végigjártunk, fotóztunk, én kutakodtam, leírtam élményszerűen mindent. Úgy mutattam be, ahogyan én akkor ott láttam a helyet. Végül 2017-re összeállt az útikönyv és kiadtuk a Publio Kiadóval közösen. Ma már azt mondhatom, hogy nagy sikert hozott a könyv. Sok elismerést és elégedett utazót. És nincs másik magyarnyelvű útikönyv a környékről.
Mi a kedvenc helyed a tó körül?
A legnehezebb kérdés, mert nem nagyon tudok egyet mondani, szinte minden részét szeretem valamiért. A tó mellett számos történelmi kisváros van, köztük az egyik kedvencem Meersburg. Középkori vár, kétszintes óváros, kikötő, borászat teszi színessé és vonzóvá. Ugyanakkor nagyon szeretem a két nagy szigetet Mainaut, a virágok, s Reichenaut, a zöldségek szigetét. Ami a szívemhez most a legközelebb áll az a Bodeni-tó mellett elterülő Hegau vulkánikus dombokból álló vidéke. A dombokon több várrom is csücsül, köztük a Hohentwiel vára, amely a megjelenés alatt álló első regényem történetének egyik helyszíne.
Népszerű célpont a magyar turisták körében a Bodeni-tó?
Igen, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon sokan érdeklődnek a tó és a környéke iránt. Van egy Bodeni-tó utazás oldalam, ahol sok információt osztok meg, főleg azokat, amelyek kimaradtak helyhiány miatt a könyvből. S a legújabb felfedezéseinket is, mert ilyen is mindig van. Gazdag ez a környék látnivalókban, érdekességekben. Vonzó a hely is, ahol fekszik, hiszen három ország határolja: Ausztria, Németország és Svájc. A tó mellett megszállva, akár mindhárom országból részesülhetünk pár nap alatt kicsit. Az osztrák Bregenzig, amely a tó partján fekszik, jó a vonatközlekedés Budapestről, s ez is vonzóvá teszi a magyarok számára is.
A gasztronómia kedvelőinek is ideális úticél?
Régen, egy-két évtizeddel ezelőtt erre a kérdésre bizonyára nem lett volna a válasz. Ma már egészen átalakult gasztronómiai szempontból Németország. A tó körül a halak, a zöldségek, valamint a tradicionális ételek közül a maultaschen (töltött tészta, a raviolira hasonlít) és käsespätzle az, amit szinte mindenhol megtalálni. Az éttermek jó minőségű ételt szolgálnak fel és követik a legújabb gasztronómiai trendeket is. Jelentős szerepe van a bio, vegetáriánus és vega konyhának is a környéken. Tucatnyi magasszintű éttermet tudok ajánlani a tó körül, de az egyszerű kis konyhák, kifőzdék is jó minőségűek. A péksütemény és kenyér kínálat széles, de süteményekben még mindig van hova fejlődni. A nemzetközi konyha is számos étteremmel képviselteti magát, nemrég egy a Kanári-szigetekről jött séfről hallottam nagyon jókat Konstanzban.
Ha korlátozások nélkül lehetne utazni, hova utaznátok el most és miért?
Dél-Olaszországba azonnal indulnánk. Tavaly ősszel volt tervben, hogy két hetet Calabriában és Pugliában töltünk, mert van egy újabb regényötletem, amelynek története részben ott játszódik. Sajnos akkor a koronavírus miatt nem mehettünk, de így elkészülhetett az Ella háborúja című regényem, amely a Történetek a tó körül sorozat első része, s a már említett Hohentwiel vára mellett játszódik 1944-ben és 1995-ben.
Fotók: Dr. Szalai Krisztián
Ha kedvet kaptatok az utazáshoz, akkor Tünde és Krisztián könyvét itt tudjátok beszerezni: https://bagotunde.com/, https://eletsoja.blog.hu/
Valamint a Libri és a Líra üzleteiben és webáruházaiban:https://www.libri.hu/konyv/bago_tunde.a-bodeni-to.html https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/terkepek-utikonyvek/a-bodeni-to
