Az ügyvédi hivatás múltja és jelene – A városhoz kötött, főváros-orientált és e hivatást a jogászi professziók közül a „legférfiasabb”-ként citáló megjegyzések valóban hiteles pillanatfelvételt tárnak-e elénk az ügyvédség jelenlegi helyzetéről?
A magyar jogászság helyzetét nagy számú hazai kutatás keretében vizsgálták már. Ezek jellemzően a jogászképzés történetét, a jogászság arculatát és összetételét, valamint a klasszikus jogászi hivatások helyzetét állították elemzésük középpontjába. Az 1973-ban végzett jogászkutatás volt az eddigi legátfogóbb vizsgálat, hiszen az összes jogászi professziót felölelő szisztematikus kutatásra azóta sem került sor. A következő kiemelkedő, mindazonáltal reprezentatívnak nem nevezhető elemzést 1998-ban folytatták, melyben kifejezetten, illetve célirányosan az ügyvédi hivatásrendet tették vizsgálat tárgyává. A különböző történeti korszakokban megfigyelhető a jogásztársadalom belső, szakmai összetételének lényeges változása, mely többek között az ügyvédség létszámbeli változásaiban realizálódik. Az e körben feltárt eredmények és következtetések ihlették azt az elgondolást, hogy a magyar jogásztársadalmon belül az ügyvédség főbb demográfiai jellemzőinek számszerűsített bemutatására tegyek kísérletet, mindezt egy közel egy évszázadot felölelő történeti kontextusban.
A jogászság szakmai összetételére vonatkozó mutatók rávilágítanak arra, hogy a jogvégzettek száma a szocializmus alatti lassú növekedés után a kilencvenes években dinamikus emelkedésnek indult. Ez a folyamat a kétezres években lelassult és az egyes jogászi professziók közül az ügyészek és az ügyvédek számbeli növekedése dominált. Ez a görbe az ügyvédség helyzetét oly módon érintette, hogy 1930-ban több, mint 6.000 ügyvéd praktizált az országban, a szocializmus időszakában ennek mindössze az egy harmada, majd ez a száma a kilencvenes években bekövetkezett ugrásszerű növekedést követően 12.000 fő körül látszott stabilizálódni. Ez a folyamat vezetett el odáig, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara a jelenlegi létszámadatok alapján és a pillanatnyilag szünetelő, inaktívak tagokkal együtt 12.965 taggal büszkélkedhet.
A létszámbeli gyarapodás mellett a jogászság térbeli eloszlását és mobilitását sajátosan jellemzi, hogy elsősorban a nagyvárosokban koncentrálódnak, a legtöbb jogvégzett pedig a fővárosban helyezkedik el. Ez az arány az ügyvédség tekintetében is helytálló, hiszen az ügyvédi munka jellegzetesen városi foglalkozás, ebből következően az ügyvédek csaknem 95%-a városokban él. Nem csupán arról van szó, hogy ezek a jogi tevékenységek „városi” jellegűek, hanem sokkal inkább arról, hogy tényleges egyenlőtlenségek alakultak ki. A térbeli mobilitás tekintetében a legnagyobb vonzó ereje kétségkívül Budapestnek és a megyeszékhelyeknek van, amely kiválóan tükrözi az ügyvédi tevékenység „városi” jellegét. Budapest vonzása a többi nagyvároshoz képest is kiemelkedik, és ez a hatás a kétezres években is megfigyelhető. Ezt a tényt támasztja alá, hogy amíg például az 1998-ban végzett kutatás, a fővárosban praktizáló ügyvédek arányát 40%-ban határozza meg, addig 2008-ban a bejegyzett ügyvédek 52%-a, 2014-ben 55%-a dolgozott a fővárosban. Jelenleg pedig az ügyvédek közel 60 %-a praktizál a fővárosban, ez pedig önmagában is egyértelműen igazolja a hivatás erőteljes orientációját a főváros irányába.
Saját ábra, mely készült a Magyar Ügyvédi Kamara összesített létszámadatai alapján
A nagyvárosi, benne budapesti ügyvédi koncentráció mellett, az egyes régiók közötti különbségekre már sokkal nehezebb magyarázatot találni, hiszen azok nem hozhatók összefüggésbe sem az egyes régiók lélekszámával, sem azok fejlettségével.
A fővárosban elhelyezkedett ügyvédség túlnyomó többsége saját vállalkozásában egyéni ügyvédként, legfeljebb egyszemélyes irodaként tevékenykedik, ugyanakkor nem újkeletű tendencia az alkalmazott ügyvédek létszámának emelkedése, akik közül hozzávetőlegesen a 70% dolgozik a fővárosban. Mindazonáltal az őket alkalmazó többszemélyes ügyvédi irodák száma továbbra is elenyésző, hiszen az az országos ügyvédi létszámnak a 10%-át sem érik el.
Saját ábra, mely készült a Magyar Ügyvédi Kamara összesített létszámadatai alapján
A fővárosi centralizáció az ügyvédjelöltek esetében is igen markáns méreteket ölt, hiszen a jelöltek több, mint 70%-a Budapesten indult el az ügyvéddé válás szakmai karrierútján.
Saját ábra, mely készült a Magyar Ügyvédi Kamara összesített létszámadatai alapján
A nemek arányának megoszlását vizsgálva szembetűnő a női jogászok számának folyamatos emelkedése. Ez az állandó változó egy olyan jelenségként kísérte végig az elmúlt évtizedeket, mely folyományaként a nők többséget szereztek a jogásztársadalomban, illetve az egyes jogászi hivatásokban is. A nők arányának dinamikus növekedése igazolja, hogy míg 1960-ban mindössze 960 nő volt, 1970-ben már 2.809, mely létszám az összes jogász 11 %-át jelentették. Mielőtt azonban áttekintenénk a jogászok nemek szerinti megoszlását az ügyvédi jogi pályán, érdemes említést tenni arról a megállapításról, melyre a Szegedi Tudományegyetem Szociológiai Tanszékén 2015-ben végzett nagy összefoglaló vizsgálat is rávilágít: „a nők aránya a jogi szakmák „hierarchiájában” fordított a szakmák, hivatások státuszával, azaz, ha magasabb egy jogi hivatás státusza és presztízse, alacsonyabb a nők aránya.”
Ez az ügyvédek esetében is tetten érhető jelenség, hiszen – például, ha a hetvenes évek elejét jellemző 11%-os értéket tekintjük kiindulási alapnak – közöttük is magasabb lett a nők aránya. Míg a gyakorló ügyvédek körében 44 %, addig az ügyvédjelölteknél ez a szám 60 % fölött mozog. 1998-ban még csak 39 % volt a nők arány a jelöltek között. A jelöltek körében mutatkozó „női többség” tulajdonképpen a jogászképzésben kialakult arányokat tükrözi, amelyből úgy gondolom nem megalapozatlanul következtethetünk arra, hogy a női létszám javára billenő jelölti-mérleg a majdani hivatásban is hamarosan megmutatkozik.
Az alábbi ábrákon az ügyvédek, alkalmazott ügyvédek és az ügyvédjelöltek területi kamarai eloszlása látható.
___
___
Forrásjegyzék
- ANGELUSZ Róbert: A jogászság társadalmi helyzete és szakmai életútja, Budapest: Oktatási Minisztérium, 1977
- UTASI Ágnes (szerk.): Az ügyvédek hivatásrendje, Budapest: Új Mandátum, 1999
- FÓNAI Mihály: A jogászok szociológiai jellemzői: létszám, foglalkozás, kor és nem szerint – In: JAKAB András, GAJDUSCHEK György (szerk.): A magyarjogrendszer állapota, Budapest, MTA TK JTI, 2016
- A Magyar Ügyvédi Kamara éves létszámadatai alapján
