Utazni és nyaralni is csábítja Közép-Európa harmadik legnagyobb tava a turistákat. A Bodeni-tó megnyugtatóan kék vize, igényes szabadstrandjai és az Alpok szemet gyönyörködtető panorámája mellett történelmi és kulturális élményeket is kínál az utazóknak.
Lassan tíz éve élek a Bodeni-tó mellett, írtam egy útikönyvet a környékről, de még a mai napig találok a tóparton vagy annak közelében olyan helyeket, amelyek megállásra késztetnek. Csak gyönyörködöm a tájban, nézem a múlt emlékeit és fürdőzöm a színekben.
Megunhatatlan és kihagyhatatlan, éppen ezért ajánlom nyugodt szívvel bárkinek, aki szereti a víz közelségét, a történelmi emlékeket és a különleges látnivalókat. Ebben és a következő három cikkemben itt a Jogász Cafe oldalán, körbejárjuk a tavat, felvillantok néhány érdekességet és látnivalót, de a felfedezés igazi öröme azokat fogja átjárni, akik felveszik a bakancslistájukra a környéket és ellátogatnak a tóhoz.
A Bodeni-tavat háromország határolja, de négy ország régiójának nevezik. A tó északi része Németországhoz, a tó déli partja Svájchoz, míg a keleti partvidék Ausztriához tartozik. Negyedikként csatlakozik a felhozatalhoz a csöppnyi hercegség, Liechtenstein, amely ugyan nem határos a tóval, de a közelben fekszik.
Elsőként barangoljunk az északi partvidéken, Németországban. Az utazó, aki München felől érkezik délre, elsőként Lindauban pillantja meg a tavat és rögvest a Bodeni-tó egyik szigetén találja magát.
A történelmi belváros szűk utcáival és kikötőjével szorong a kis szigeten, de ettől az egymásba kapaszkodástól lesz a városnak nyugodt atmoszférája. A híres oroszlán mellett már itt megérti a turista, hogy az északi part csodája nemcsak a helyek hangulatában, hanem az Alpok látványában is rejlik.
A 31-es főúton nyugat felé autózva alig lesz olyan hely, ahol szem előtt téveszthetnénk a kékséget, s közben a másik oldalon almafa ültetvények és szőlőlugasok is igyekeznek majd magukra vonni a figyelmünket.
Friedrichshafen városát könyvemben a repülés városának neveztem el. Itt munkálkodott két híres mérnök is a levegő meghódítása érdekében. Zeppelin gróf és Dornier munkássága a mai napig hatással van a városra. Akik nem sajnálják a borsos összeget a repülésre, azok Zeppelinről is körbenézhetnek a tó fölött, de akik a földön maradnak, azoknak is érdekes információval szolgálnak a két mérnök munkásságát bemutató repülési múzeumok.
Már ebben a városban érdemes elkezdeni az ismerkedést a környék borászataival. A WürttembergiHerceg kastélyában található Vinothek-banelsősorban a citrusos, de kissé minerálisfehér boroknak adjunk esélyt, nem bánjuk meg.
Majd a város éttermeiben az egyik helyi specialitás a Maultaschen (töltött tészta) segíthet felszívni az édes nedűt gyomrunkból.
A következő állomások, ahol én biztosan megállót fújnék, az Meersburg városa, ahol a történelem uralja az utcákat,
majd Pfahlbauten, a kőkortól lakott cölöpfalu,
Birnau, a tó legnagyobb bazilikája,
majd Überlingen a 19. századi üdülővárosokat idéző kisváros.
Amikor megkérdezik tőlem, hogy mi a legalkalmasabb közlekedési eszköz a tó mellett, akkor pillanatok alatt rávágom, hogy a kerékpár. S ez a német oldalon igazán érvényes. A közlekedés nyári szezonban a közúton nehézkes, míg kerékpárral LindautólBodmann-Ludwigshafenig páratlan élményt nyújt. Ha a fenti látványosságokat ráfűzzük a kétkerekű túrára, akkor szánjunk rá legalább két-három napot, mert nehezen szabadulunk majd az északi part kisvárosaitól.
A tó nyugati (még németországi) felén található a két legnagyobb sziget, amelyek egyenként is a legtöbbet látogatott helynek számítanak a környéken. Mainau, a virágsziget, amely rövid ideig egy Esterházy herceg tulajdonában is állt, egész napos programot ígér. A csaknem fél négyzetkilométernyi arborétumban az évszaknak megfelelő virágcsodák várják a látogatókat.
Reichenau szigetén a zöldségek kapnak hasonlóan jelentős szerepet, bár a sziget jobbára a három, egyenként is több, mint ezeréves temploma és a körülötte kialakult vallási, kulturális, gyógyító központok miatt ma már az UNESCO Világörökség listáján is helyet kapott.
Minden látogatóban felmerül a kérdés, hogy hol telepedhet le pár napra, ha a nyári hőségben élvezni szeretné a strandolási lehetőségeket. Minden tóparti településen találhatunk igényesen kiépített strandokat, de én ilyenkor a Höri félszigetet ajánlom az ide érkezőknek. A Moos és Gaienhofen között elnyúló félszigeten nemcsak csinos kempingeket, és szabadstrandokat, hanem a túrázási lehetőségeket, s az ide elvonuló művészek által alakított bájos kistelepüléseket is élvezheti a nyaraló.
A tó német oldalának legjelentősebb városa az a Konstanz, amelyet mindenki jól ismer a történelem színpadáról. A konstanzi zsinat nyomait ma is magán viseli a város. S ez igaz az óváros öt-hatszázéves házaira, a kulturális örökségre, a szellemiségre és a hangulatra is.
Pezsgő élet jellemzi Konstanzot, ahol nincs hiány nemzetközi és helyi konyhából, rendezvényekből, üzletekből és ennek megfelelően turistákból sem. Éppen úgy, mint hatszáz éve, amikor a város a saját lakosságának többszörösét látta vendégül.
A neogótikus székesegyház tornyából szemügyre vehetjük a város ikertestvérét a svájci Kreuzlingent és a környéket, a helyi piacon megkóstolhatjuk a Bodeni-tó termékeit, a tóparti promenádon pedig hosszú séták alatt gyönyörködhetünk a tó és az itt kilépő Rajna szépségében. Konstanzból hajóval is bejárhatjuk a tavat, de az északi part kistelepülésen magunk is bérelhetünk motorcsónakokat, amelyekkel jogosítvány nélkül is „kievezhetünk” a Bodeni-tó csöndes vizeire.
Akit ennél részletesebben, történelmi és kulturális háttérrel, hasznos információkkal tűzdelve érdekli a Bodeni-tó, annak ajánlom útikönyvemet és a Bodeni-tó turisztikai weboldalamat.
Szöveg: Bagó Tünde
Képek: Dr. Szalai Krisztián
